Vizsgálat a gyermekkori megterhelő életesemények felnőttkori egészségre gyakorolt hatásairól

Az Egészségügyi Világszervezet az erőszaknak négy formáját különbözteti meg: testi, szexuális, pszichológiai erőszak, illetve elhanyagolás (Krug és mtsai., 2002, idézi: Kósa, 2015).

Az ACE kutatás (Adverse Childhood Experiences) az első olyan kérdőíves vizsgálat, melynek célja az volt, hogy felmérje a gyermekkorban elszenvedett bántalmazás hatását a felnőttkori egészségi állapotra. A vizsgálat 20 éve kezdődött el, és jelenleg is folyik. 17 ezer ember egészségi állapotában bekövetkező változásokat követik figyelemmel a kutatók.

Kérdőívvel mérték fel a gyermekkori negatív életeseményeket a résztvevők között. Ebben a bántalmazásnak három típusa szerepelt, a fizikai, a lelki és a szexuális bántalmazás, majd ez kiegészült az érzelmi és fizikai elhanyagolással.

A diszfunkcionális (vagyis nem megfelelően működő) családnak négy alkategóriáját különítették el: alkoholt vagy más pszichoaktív szert túlzott mértékben használó személy jelenléte a családban; depressziós, vagy egyéb mentális betegséggel küzdő személy, vagy öngyilkosság a családban; az anya vagy nevelőanya elleni erőszak megtapasztalása; börtönviselt személyek a háztartásban, illetve kibővült a szülők különélésével és válásával (Felitti és mtsai., 1998, idézi: Kósa, 2015).

Így a második adatfelvétel során maximum 10 trauma szerepelhetett a kérdőívben. A kérdések a vizsgálati személyek 18. életéve előtt megtapasztalt eseményekre vonatkoztak. A vizsgálati személyek több mint felének (63.9%) volt legalább egy ártalmas gyermekkori élménye (Dong és mtsai., idézi: Kósa, 2015). Egyötöd részük viszont háromnál több traumáról számolt be.

Az eredmények azt mutatják, hogy minél több gyermekkori traumát szenvedett el valaki, annál nagyobb volt az esélye a kockázati magatartásformák kialakulásának, illetve a krónikus megbetegedéseknek. A kockázati magatartásformák az alábbiak voltak: dohányzás, súlyos elhízás, fizikai inaktivitás, depresszió, öngyilkossági kísérlet, alkoholizmus, egyéb pszichoaktív szer abúzus, szexuális partnerek száma 50 felett van, nemi úton terjedő betegség a kórtörténetben). A leggyakoribb betegségek a koronária betegség, daganatos megbetegedések, szélütés, idült hörgőgyulladás vagy tüdőtágulás, cukorbetegség, májgyulladás vagy sárgaság, csonttörés).

Mára több nagyszabású vizsgálat alátámasztja, hogy a gyermekkorban megtapasztalt bántalmazás és elhanyagolás jelentős mértékben fokozza a kamasz- illetve serdülőkorban bekövetkező erőszakos események és bűncselekmények elkövetésének kockázatát (Maxfield és Widom, 1996; Smith és Thornberry, 1995; English és Widom, 1974, idézi: Kósa, 2015).

Fontos megérteni, hogy mi áll a kockázati magatartásformák mögött, hisz ezek az egyének számára általában tudattalan megoldáskereső, illetve hangulatjavító kísérleteket jelentenek, legalábbis a szerfogyasztás elején. A dohányzásnak például igazoltan szorongásoldó és antidepresszáns hatása van, valamint az étvágyat is csökkenti, az alkoholfogyasztás pedig egy bizonyos fokig társadalmilag is elfogadott mód a közérzet javítására.

  • Dohányzás: a traumatizált személyeknél 10-90 százalékkal emelkedett az esély arra, hogy 14 éves korukra rendszeres dohányosokká váljanak, és az adatfelvétel időpontjában is dohányosok legyenek.
  • Alkoholizmus: a gyermekkori traumák megtapasztalása összefüggést mutat a szülők alkoholizmusával. Azokban az esetekben, ha az anya, az apa vagy mindkét szülő alkoholisták voltak, 2-13-szorosra emelkedett a kockázat, hogy gyermekeik traumatizálódnak. A válaszadók egyötöde számolt be arról, hogy egyik, vagy mindkét szülője alkoholista volt, s az ő kockázatuk ötször nagyobb volt arra, hogy az összes gyermekkori traumát megtapasztalták. Továbbá a felnőttkori saját alkoholizmus kockázata emelkedett volt azoknál, akiknek szülei alkoholisták voltak. Ugyanakkor kimutatták, hogy a szülői alkoholizmus a felnőttkori alkoholizmusra inkább a traumatikus életeseményeken keresztül van hatással. A traumák számának emelkedésével nőtt a kockázat a 14 éves korban elkezdett alkoholfogyasztásra is (Kósa, 2015).
  • Kábítószer használat: a gyermekkori traumák 2-4-szeresére növelték a 14 éves korra elkezdett pszichoaktív szerhasználat kockázatát. A traumatizált személyek a nem traumatizáltakhoz képest 7-10-szer nagyobb gyakorisággal számoltak be illegális szerfogyasztásról, függőségről (Dube és mtsai., 2006, idézi: Kósa, 2015).

Felhasznált irodalom:

  • Kósa K. (2015): A gyermekkori traumatizáció hatásai a felnőttkori egészségi állapotra. In: Kuritárné Szabó I., Tisljár- Szabó E. (szerk.): Úgy szerettem volna, ha nem bántottak volna. Oriold és Társai Kiadó, Budapest.
  • Kép forrása: Google

A könyvfejezetet összefoglalta: Szanyi Gitta Nikoletta

Ha Ön is problémákkal küzd, keresse pszichológus szakember segítségét, (TB finanszírozott ellátás, magánrendelés). Szerrel kapcsolatos problémákkal rendelkező személyek, illetve hozzátartozóik  kereshetik alapítványunkkal a kapcsolatot, szociális szakemberek, addiktológus, illetve pszichológus elérhető nálunk.   Anonim Alkoholista (AA) klubok Nyíregyházán hétfői napokon 6 órától vannak a Sóstói úti kórház medikus szállójában. Előzetes bejelentkezés nem szükséges, a helyszínen elkoordinálják az érdeklődőket.