Víz mellett nőttem fel, ahol gyermekkoromban sokat bandáztunk a szomszéd gyerekekkel. Szüleim sokat dolgoztak, akiktől példamutató neveltetést kaptam. Nem volt dőzsölés, mert sok minden hiányzott, ami más gyereknek megvolt. Édesanyám a hiányosságokat mindig a szeretetével próbálta kompenzálni. Ma már tudom, hogy ez többet ér bárminél. Mindig is egy kis csibész voltam, én sem maradtam ki a csintalan dolgokból a középiskolában. Dolgoztam, buliztam, és kerestem önmagam, próbáltam megtalálni magam a világban.
Aztán elkezdődött a kálváriám a drog használatával. Nem is tudom, hogy hogyan, de azt hittem, hogy ez csak egy átmenet lesz. Úgy gondoltam, hogy könnyebb lesz a problémákat, az élet adta akadályokat leküzdeni, ha nem gondolok rá, és könnyebben veszem majd az akadályokat. Anfetamin származékú szert használtam, mert ez volt a legkönnyebben elérhető. Ezt ajánlották az álszent barátok, akik csak a belőlem származó anyagi javakra gondoltak. Nagyon hiszékeny voltam és sebezhető. Kapaszkodtam a szerbe, hogy céltalanságomat ne vegyem drámaian. Aztán teltek a hónapok és egyre többször használtam a szert, ami szenvedélyemmé vált. Emellett sokat dohányoztam, és alkalmanként alkoholt is fogyasztottam. A drog rendszeres volt az életemben, nem gondoltam át, hogy ennek mi lehet a következménye, csak csináltam. Mert akkor az jó volt. Aztán a droghoz való hozzájutás kezdett akadozni, amit már nem tudtam nélkülözni. Aki sóvárog a szer után, az úgyis megtalálja a módját, hogy hozzá jusson. Megismerkedtem a dílerekkel, és már csak azon kaptam magam, hogy magam is értékesítem az anyagot. Dílert lettem, ami a szerhasználók között egy státuszra emelt. De ez a fajta pénzkereseti lehetőség nem tartott sokáig. Rövid időn belül a nyomozók letartóztattak. Talán ez kellett ahhoz, hogy észhez térjek. Akkor döntenem kellett...
Igen, mára már tudom, hogy nem jó az, amit csináltam. Felébredtem a mesterségesen kreált álomvilágból. Nem érte meg! Szüleim szerető támogatásával és a Talentum Alapítvány segítségével talpra álltam. Felelőtlenül csináltam a dolgokat, de az irány megválasztása az enyém volt. A döntés, ami tudatos és határozott volt, az enyém. Céljaimat, melyek rövid és hosszútávúak folyamatosan megvalósítom, büszke vagyok magamra. Segítek másokon, és támogatom a rászorulókat. Nem merültem el fertőben, mert volt, akik segítettek.
Ha valaki hasonló vagy közel azonos helyzetben van, jó szível ajánlom az Alapítvány munkatársait, és engem is bátran kereshet (a Talentum Alapítványon keresztül). Ne gondolkozz csak csörgesd meg őket!
Mindig van kiút, de Te döntöd el, hogy hova akarsz eljutni. A változás az, ami örök.
Ha én megcsináltam, bárkinek sikerülhet!
Hozzászólások