Évek óta figyelemmel követjük a nyíregyházi partikultúrát, volt pár komolyabb esetünk is olyan szemtelenül fiatalokkal, akiknek talán még otthon lett volna akkor a helyük. Kapartunk már össze a hányásából nem egy gyereket (!), aki fölött ott álltak a barátok, és fogalmuk sem volt róla, hogy most akkor hogyan tovább.
A változás vitorlása megfeneklett
Nem is igazán látjuk a változás szelét, pedig évente veszítünk el tehetségesebbnél tehetségesebb embereket. Valamilyen fordulatot követelnének az ilyen esetek, vagy egyáltalán gondolkodást generálhatna. Valamiért mégsem teszi. Helyette részt veszünk búcsúbulikon, ahol úgy gyászolunk, hogy szerettünk szenvedélyének tárgyát számolatlanul döntjük magunkba. Addig nem is fordul meg a széljárás, amíg üzleti modellek épülnek alkoholeladásra. Amíg nem tanulják meg a fiatalok, hogy az alkoholt hogyan használják. És azt, hogy mennyit.
Mégis mi kellene a változáshoz?
Elsősorban egy egészséges énkép.
Önbizalom. Együttérzés. Megértés. Empátia.
Az, hogy amikor valaki azt mondja, hogy nem, akkor azt tiszteletben tartsuk. Amikor valaki máshogy érzi jól magát, azt elfogadjuk. Hogy ne állandóan másoknak akarjunk megfelelni, hanem csakis saját magunknak. Mert egyedül mi tudjuk csak azt, hogy nekünk mi a legjobb.
Ismét elhunyt egy ember
Két, három év alatt műfajában már megkerülhetetlen volt. Hat év után, mindössze 26 évesen visszavonult a fellépésektől. Akkora már a túlzott alkoholfogyasztás miatt folyamatos hasnyálmirigy-gyulladással küzdött. Eltávolították az epehólyagját és a vakbelét is. Esete lehet fordulópont sokak életében. Elgondolkodtathat.
Felébreszthet.
Hozzászólások