Egy felépülőben lévő drogfüggő versei

Beküldte Dánku-Nagy Bernadett 2019. március 14-én 08:15-kor.

A mai napon egy új rovatot indítunk "Egy felépülőben lévő drogfüggő versei" címmel.

Andrew megtalálta az irodalom terápiás hatását: az elmúlt évek fájdalmát a művei által dolgozza fel. Jelenleg ez ad neki erőt abban, hogy a gyógyulás útján maradjon. Mi pedig szeretnénk, ha a munkáit minél többen olvashatnák, mert igen tehetséges.

------------------------------------------------------------------------------

Elcsúszott sorsok, szétcsúszott életek

34 évesen az elvonón révedek

Drogfüggő lettem,

HÁT EZ A KIBASZOTT IGAZSÁG!

 

Az Ördög játszik velem

Hát ez lett a valóság!

De a sok narkó a lelkemet is széttépte,

Olyan beteg lettem, hogy inkább azt kívánom,

Hogy bárcsak törne szilánkosra a kezem és a lábom,

 

Mintsem, hogy ebben a lelki őrlődésben

Nap mint nap szenvedjek

Ennél nincsen rosszabb

Ó, Uram ezt velem mér' tetted?

 

Mikor kicsi voltam még minden más volt

Ötöst vittem haza és szemed ragyogása a fényben táncolt

Büszke voltál rám, mert jó tanuló voltam

Sok barátom volt, sakkoztam, sportoltam

 

De az út során sajnos sok minden megváltozott

Jöttek a bulik a partyk és Én azt hittem, hogy ez kúrva jó

Így teltek múltak az évek és Én egyre jobban lezüllöttem

Te mondtad Nekem: fiam ne csináld mert így az Ördög visz el!

 

Én csak nevettem rajtad és az egész világon,

Huszonévesen Én azt hittem, hogy majd enyém lesz a kilátó

Én akkor még nem láttam mennyire is bántalak,

mert elvakított a party a banda és a sok anyag

 

De mára felnőttfejjel belátok már mindent,

sok rossz dolgot tettem, mire feloldozás nincsen.

Ó, drága édesanyám bocsáss meg kérlek,

nem vagyok rossz ember csak azzá tett az élet.

 

A szívem legmélyén Én a Te kicsi fiad vagyok,

és bármit megtennék, hogy a sok rosszat, amit tettem

Valahogy e földi létben jóvá tehessem!

Hozzászólások