Egy felépülőben lévő drogfüggő versei

Beküldte Talentum Alapítvány 2019. március 29-én 08:34-kor.

A harcos

 

Hajnali öt, mindig ekkor ébred fel.

Leporolja ruháját, a tegnapi vért kardjáról törli el.

Felveszi páncélját, ma is mennie kell

Egy újabb csatába, ahol élet vagy halál választja el.

 

Megszokta már a fájdalmat, testét ezer heg borítja.

Rezzenéstelen arccal tűri, ha a szívét tőr szorítja.

Egyedül megy harcba ma is, az ellenség több millió,

De Ő így sem adja fel, mert így nevelte a légió.

 

Félelmet sosem érez, mert nem is hallott róla.

A fájdalmat már említettem, azt már Ő megszokta.

A pengéje félelmetes olyan, mint a borotva.

Az ellenség csak úgy hívja, hogy a harc megszállottja.

 

Elindul hát újra, győznie kell megint!

Páncél rajta, pajzs, kard forgatókönyv szerint.

A csürhe nagyon sok, sisakja alól feltekint.

Mind Őt akarja száz éve: venni a fejét.

 

Ő csak mosolyog, pengéjét kivonja.

A mocskok vérét, úgy ahogy van kiontja.

Ma is küzdött és győzött, úgy ahogy minden nap szokta;

Mert Ő megmondta: inkább lesz halott mint szolga...

 

-Andrew-

Hozzászólások