Az alkohol szeretete a katonaságban kezdődött. Mi szállítottuk be a tiszteknek a Balatonnál a kaját, piát, húst, szalámit, ilyesmiket. Rajtunk mentek keresztül a különböző márkájú italok. 45 évvel ezelőtt még fillérekért adták a piát a katonaságnál, és ha a tiszteknek lehetett, akkor nekünk miért ne lehetett volna? Kereskedtünk szalámival, ezzel-azzal, és a piát, amit kaptunk érte, azt megittuk. 71'-72'-ben Kádár János testőre is voltam a katonai szolgálaton belül. Mikor leszereltem 2 év után azért ez az életforma megváltozott, mert jártam dolgozni vasbeton-szerelőként, ott meg nem lehetett inni. Gépekkel dolgoztunk, és valahogy hidegen hagyott az egész hosszú ideig. Volt évente Építők napja, akkor gondoltam úgy, hogy igyunk egy kicsit, ingyen volt a pia ládaszámra, akkor meg miért ne? De máskor nem igazán. Voltam Kiváló dolgozó kétszer egymás után, kaptam igazgatói dicséretet a szakszervezeti munkáért, valamint aranykoszorús érdemmel is kitüntettek, amiket aztán meg kellett ünnepelni. Nem részegségig, hanem egy jó félspicces állapotig, hogy jól érezze az ember magát. Aki nem ivott mondjuk egy Építők napján, máshogy állt a dologhoz, akkor félő volt, hogy kiközösítik az embert.
Jelentett problémát valaha a munkádban az italfogyasztás?
A munkában soha nem ittam. Féltem attól, hogy ha ittasan megyek be, akkor elküldenek. Meg azért oda is kellett figyelni mindenre, komoly gépekkel is dolgoztunk, egyszerűen nem lehetett. Volt gyakran szondázás is, nem érte volna meg. Tudtam, hogy egy családot fenn kell tartani. Ha jobban dolgozott az ember, azt megjutalmazták. Voltam nehézgépkezelő is, volt 20%-os mozgóbérem, ha jól dolgoztam, minden hónapban megkaptam. Aki hülyeséget csinált, az nem kapott.
Munkaidő után viszont, amikor mentem haza, akkor beszaladtam egy felesre, meg egy-két sörre a kocsmába. De akkor sem minden nap, csak amikor jól esett. Nem ültem ott záróráig, meg engem egyszer sem kellett hazavinni részegen.
A családod hogy viselte?
Sok volt a konfliktus. Voltak viták, hogy “Ne igyál!”, meg hogy
“Minek dolgozol akkor, hogyha a kocsmába hordod el?”
stb. Szóval igaza volt a családnak, hogy ez nem vezet jóra. Nem beszélve arról, hogy volt, amikor rá is ültem a motorra, mikor ittam, és ez hordozza magába azt a veszélyt, hogy ha én meghalok a saját hibámból azt én okoztam saját magamnak, de ha okozok olyat, hogyha én élve maradok, más meg meghal miattam, vagy elütök valakit, akkor az kihatott volna a családra, a lelkiismeretemre egy életen keresztül a hülyeségem miatt. Nekem ezzel meg kellett volna birkózni. Így inkább megbirkóztam azzal a dologgal, hogy márpedig innentől kezdődően nincs alkoholfogyasztás, lezártam. Ezt az életet lezártam. A rendszerváltás után kicsit elszaladt a csikó. Akkor váltottam munkahelyet, több volt a fizetés is. Ott nagyon jól kerestem, nem volt probléma, hogy mellette iszok. Aztán volt egy motorbalesetem. Eltört a gerincem. A rehabilitáció után már nem tudtam visszamenni dolgozni, mert nem voltam alkalmas a pakolásra, meg a cég is megszűnt teljesen. Nehéz időszak volt, azt gondoltam, hogy nem vagyok már értékes. Egy rehabilitációs céghez mentem dolgozni, ahol a fizetésem is visszaesett. Maradt egy szűk keret, amiben gazdálkodni kellett, és ebbe már nem fért bele az alkohol. Az utolsó időben már nem is ettem úgy, nagyon lefogytam. Éreztem, hogy nagyon gyenge vagyok, remegtem, már minden bajom volt.
Hogyan próbálkoztál a leszokással?
Tettem kísérleteket, csak soha nem sikerült, mert mindig találkoztam olyanokkal, akik szóltak, hogy “Na gyere, igyál meg egy felest.”, és ha már egy felest megittam, akkor úgy volt, hogy még kell egy, kettő, három, és akkor óra hosszákat töltöttem a kocsmában. Meg nem azzal foglalkoztam, hogy menni kéne dolgozni, maszekolni, hanem az érdekelt, hogy üljek a kocsmában és hallgassam ott a mások hülyeségét. Elmondtunk ott olyan történeteket, hogy saját magunk sem hittük volna el!
Az alkohollal már nem az ember dirigál,
és olyan is elhangzott, amihez nem lett volna senkinek sem köze. De ez akkor feledésbe is megy, mert ott olyan állapotban voltak azok is, mint én, úgyhogy csak elszálltak ezek a mondatok mindenki részéről. Ezzel csak a kocsmáros járt jól, mert hallgatta a sok hülyeséget, jobban telt a nap, ment a borravaló, meg a te fizetsz, meg az én fizetek. 4-5 körig. Egy kör is súlyos százasokba kerültek, volt hogy elment 3000 Forint is. A kocsmárosnak építettük a házát. Úgy láttam, hogy ennek semmi értelme.
Intézményesített kereteket is próbáltad?
Kétszer voltam bent az addiktológián, meg jártam a Kék Keresztbe, de túlzottan nem nyerte el a tetszésemet egyik sem. Nem a problémáról beszéltek, hanem csak az alkoholról. Rögtön azzal kezdtük, hogy ki miért iszik. Én meg mondtam, hogy azért, mert jó az íze. Ha nem lenne jó, akkor nem fogyasztanám. Nem akartam róla beszélni, mert én el akartam felejteni. Belőlem ez ellenszenvet váltotta ki, mert erőszakosnak éreztem, hogy márpedig ezt abba kell hagyni. Szerintem ez így nem működik. Nekem kell eldöntenem. Jobb lett volna, hogyha egyénileg foglalkozhattak volna velem. A többieken is azt láttam, hogy nem szívesen beszélnek róla, mert mindenki szégyelli. Mondjuk az a legnagyobb szégyen, aki ezen nem is akar változtatni. Azért mentem oda, hogy kicsit felszabaduljak agyilag, hogy másra koncentrálja pár hétig. Nagyon megfogott bent egy történet, hogy volt egy személy, aki beültette magának az Esperalt és ráivott egy komoly mennyiséget. Annyira rosszul lett, hogy leállt a légzése és belehalt. Ez segített átértékelni egy kicsit az egész alkoholfogyasztást. Ennyi értelme lenne annak a pár sörnek, hogy utána belehalj? Aztán kijöttem, és másfél évig nem ittam. Utána megint jött egy holtpont, hogy két három sört, meg pár felest megittam, és minden ment tovább. Harmadik próbálkozásra azonban sikerült megszabadulnom. Ma már nem is érdekel az alkohol. Bárhová megyünk rendezvényekre, ahol lehetne alkoholt fogyasztani, már nem tud érdekelni. Elfogyasztok egy alkoholmentes sört, és ebben ki is merült az én italozásom. Jól vagyok, így ital nélkül, nincs semmi probléma, nem kívánom.
A leszokást át kellett gondolni fejben. Ez tudom, hogy nem egy könnyű eset, de attól függetlenül, hogy én ilyen elhatározásra jutottam nem volt könnyű. Nem volt könnyű! De ha a másik oldalát nézzük, ha átfordítjuk az érmet a másik oldalára, akkor nem is olyan nehéz ez. Ez elhatározás kérdése.
Mi benne a könnyű?
Az benne a könnyű, hogy megbeszéled saját magaddal. A fejeddel. Hogy márpedig én ezt a szenvedélyt nem fogom csinálni, mert ez nekem nem hasznos, nekem nem éri meg. Se anyagilag, se egészségileg, sehogy! Nem beszélve arról, hogy ha ez hosszú távon megy, az a családot felőrli idegileg.
Én úgy döntöttem évekkel ezelőtt, 2013 májusa előtt, hogy nekem erre nincs szükségem. Tudtam, hogy én nem abba fogok belehalni ha nem iszok, hanem inkább abba ha iszok. Ezért döntöttem úgy, hogy márpedig ennek véget vetek, megbeszéltem a családdal, hogy a jövőmet hogyan gondolom. Azt mondták nagyon helyes, döntsek így. Nem voltak olyan nehéz napok, hogy reszkettem volna az alkoholért, vagy remegett volna a kezem, de éreztem, ahogy megy ki a szervezetemből. Nem szaladtam másnap, vagy harmadnap a kocsmába az alkoholos pohárért, hogy így “gyógyítsam magam”, mert tudtam, hogy ha még egyszer megfogom a poharat, akkor ennyi, nem fogom tudni letenni. Akkor itt vége, hiába döntöttem el azt, hogy nem fogok alkoholt fogyasztani, többé akkor sem tudtam volna megállni. Én a cigit is így tettem le. Eldöntöttem, hogy többé nem gyújtok rá, és azóta nem cigizek. Még talán most is van egy pár szál még belőle. Azóta nem köhögök, nem híztam el sem, pedig sokan mondják, hogy azért nem teszik le, mert majd meghíznak. Tudni kell megtalálni egy megfelelő, egészséges táplálkozási módot is, pl.: hogy éjszakára már nem eszünk 3 tábla csokit, hanem egy lightos vacsorával zárjuk a napot.
Mi volt a legrosszabb?
Egy pár nap, mikor abbahagytam minden baj volt. A legapróbb dolgok is idegesítettek. De sokat segített, hogy előtte megbeszéltem otthon, hogy mit döntöttem el, és ők ezt tolerálták.
Kísértett a leszokás után is az, hogy igyál?
Volt egyszer kétszer, hogy elmentem a kocsma előtt, és gondoltam, hogy de jó lenne bemenni, de motorral voltam, így nem mentem. Ez kétszer-háromszor megtörtént, de már nem tud zavarni. Miután kitisztultam elkezdtem vért adni, hogy másokon segíthessek. Ritka vércsoportom van, volt, hogy az éjszaka közepén telefonáltak, hogy jönnek értem, és közvetlenül adtam egy gyermeknek vért. Mára már 120 szoros véradó vagyok, ezt piásan nem lehet csinálni.
A kocsmai barátok?
Nincsenek!
Hogy tudtál elszakadni tőlük?
Nem szakadtam úgy el tőlük, hanem egyszerűen én nem járok a kocsmába. Ők az utcán sem keresnek, nem is nagyon köszönnek, hogy elálltam abból a csoportból. De nem is zavar. Nem zavar! Úgy vagyok vele, hogy ha borbarát van csak, akkor arra nekem nincs szükségem. Ha csak azért vagy haverom, hogy fizessél valamit, az ilyenekért nem kell a barátomnak lenni. Ez nem barátság! Ha bajba kerülsz, akkor mindenki elfordul tőled!
Látod a mai alkoholbetegeket? Változott valamit a helyzetük?
A helyzet negatív irányba változott. Sok az alkoholista. Bánatában sok ember az alkoholba menekül. Napi szinten járok el a kocsma előtt, és látom, hogy az emberek isszák a kannás bort, kilátástalan a helyzetük, nem tudnak mit csinálni. Régebben nem nagyon voltak stresszes emberek, mert mindenkinek volt becsületes munkája. A rendszerváltáskor bejöttek a maszekok, akik csak kihasználták az embereket, és megölték a munkakedvet. Megszűntek azok a munkahelyek, ahová az emberek szívesen jártak dolgozni, mert megfizették őket. A mai munkabérekből nem lehet egy családot fenntartani, az emberek tele vannak adóssággal, és sokan lemondanak mindenről, a családjukról és magukról is. Inkább megisszák, aztán élnek amíg élnek.
Hogyan tudod kitölteni azt az űrt, amit az alkohol hiánya okoz nálad?
Munkával! Lekötöm magam, dolgozok. Nem azért járok el nyugdíj mellett napszámba, mert annyira szükségem lenne arra a pénzre, hanem hogy ott kikapcsolódjak, és nem töröm a fejem dolgokon, hanem metszek, kapálok. Eszembe sem jut, hogy de jó lenne egy sört meginni. Ha elvégeztem a munkát, akkor jövök haza, és pihenek. Nekem sokat számít, hogy kint vagyok a természetben a friss levegőn. Ez engem feldob. A kocsmában egy-két sör mellett is elmenne a nap, de itt látom a hasznát, az értelmét.
Az alkohol nem olyan mint egy meccs, hogy van három lehetőség: vagy nyersz, vagy döntetlen, vagy veszítesz. Itt csak nyerhetsz, vagy veszíthetsz.
Ha benne maradtam volna az alkohol világában, talán már nem is élnék. Nem élvezném a nyugdíjas éveimet.
Nyugodtabb az életed?
Nyugodtabb, igen. Persze van néha, hogy nem úgy sikerülnek a napok, ahogy elterveztem, hogy mennék ide-oda, és idegesít, hogy valami közbejön. Ilyenkor nem jó otthon a négy fal között ülni, mert már unom a számítógépet és a tévét is. Nem tud lekötni. Nemrég újítottuk fel az egész lakást, ami piával nem sikerült volna, mert nem lett volna rá pénz. Nekem ez a boldogság, nem az, hogy kijövök a kocsmából félig mátyósan és hazamegyek lefeküdni, és lesz ami lesz. Ez nem élet így. Nem jobb ezt nézni, mint a koszos kocsma falát?
Segítségre van szükséged a szermentes élethez?
Hozzászólások