A harcos
Hajnali öt, mindig ekkor ébred fel.
Leporolja ruháját, a tegnapi vért kardjáról törli el.
Felveszi páncélját, ma is mennie kell
Egy újabb csatába, ahol élet vagy halál választja el.
Megszokta már a fájdalmat, testét ezer heg borítja.
Rezzenéstelen arccal tűri, ha a szívét tőr szorítja.
Egyedül megy harcba ma is, az ellenség több millió,
De Ő így sem adja fel, mert így nevelte a légió.
Félelmet sosem érez, mert nem is hallott róla.
A fájdalmat már említettem, azt már Ő megszokta.
A pengéje félelmetes olyan, mint a borotva.
Az ellenség csak úgy hívja, hogy a harc megszállottja.
Elindul hát újra, győznie kell megint!
Páncél rajta, pajzs, kard forgatókönyv szerint.
A csürhe nagyon sok, sisakja alól feltekint.
Mind Őt akarja száz éve: venni a fejét.
Ő csak mosolyog, pengéjét kivonja.
A mocskok vérét, úgy ahogy van kiontja.
Ma is küzdött és győzött, úgy ahogy minden nap szokta;
Mert Ő megmondta: inkább lesz halott mint szolga...
-Andrew-
Hozzászólások