Szenvedés
Reggel van ébredek, pattannak a szemek.
Azonnal szakít a feszültség és szorongásra kelek.
Egy újabb nap, amit túl kell élnem, de erről Én tehetek.
Összeszorított fogakkal várom a perceket.
Az idő borzasztó lassan pereg,
De még mindig jobb így, mintsem az Ördög szolgája legyek!
Elmondtam már ezerszer, hogy többé nem kellenek a szerek.
Inkább kínlódok évekig mintsem, hogy csicska legyek!
Mert Én úrnak születtem, nem pedig szolgának!
Most már Én diktálok, engem többé át nem formálnak.
Remegés, félelem lettek a barátaim,
Győzni felettük, hogy lehet? Ők lettek a tanárjaim.
Minden pillanatban őrlődők, saját magammal küzdök.
Most már nem rinyálok, kussba vagyok, felkészülök-
a legrosszabbra számítok mindig,
Mert így nem csalódok, a számlám nem fiktív.
Reggel van ébredek, pattannak a szemek.
Azonnal szakít a feszültség és szorongásra kelek...
-Andrew-
Hozzászólások