A cigarettából kijövő füstnek kb. az 1/3-át szívja be a dohányos, ezt kb. harmadrészben tudja megszűrni a füstszűrő, vagyis a füst 1/9-e jut a dohányosba, 2/3-át juttatja a környezetbe. A környezetbe jutó füst nagy része a két szívás közt keletkező un. mellékfüst. Ilyenkor az égés alacsonyabb hőmérsékleten megy végbe, ez a „tökéletlen égés”. Az ekkor keletkezett füst rákkeltő anyag tartalma nagyobb, mint a szívással a tüdőbe juttatotté. A cigaretta vége felé egyre erősödik, nagyobb lesz a nikotintartalma, és töményebb az égéstermék is. A zugdohányosok azon szokása, hogy az eldobált csikkek utolsó slukkjait elszívják sokkal károsabb, mintha egy egész cigarettából szívnának egy-egy slukkot.
A dohányfüst részei:
A dohányfüstöt kb. 4000 anyag alkotja, ebből 40 bizonyítottan rákkeltő (ezek főleg az aromás szénhidrogének: 2-naftil-amin, 4-aminodifenil, benz(a)antracén, benzo(a)pirén, benz(a)pirén…).
A nikotin:
1828-ban izolálták dohánylevélből, igazából ez az anyag felelős a függőség kialakulásáért. A dohányzás során először a tüdőbe, majd a vérbe, aztán az agyba jut. Számos farmakológiai hatása van. Ideg-izom átmenetre kifejtett hatása inkább csak mérgezés során lehet tapasztalni, eleinte serkentő, majd idő után bénítja az izmokat. Ezért pl. mérgezés során megbénulhat a rekeszizom, aminek következtében leáll a légzés.
Ami miatt viszont a dohányosok igazán élnek vele az a központi idegrendszerre kifejtett hatása, bár itt is jellemző a serkentő, majd bénító hatás. A nikotin felszabadít különböző hírvivő anyagokat, amik az agy különböző területein különböző módon hatnak. Ezért eleinte a hatás serkentő, ébernek érzi magát a használó, majd gátló, stressz oldó, feszültség csökkentő.
A nikotin valójában méreg, halálos adagja 20-60 mg. Az égő dohánylevél nikotintartalmának 30-60%-a kerül a füstbe, ebből a dohányzás módjától 20-90% szívódik fel. A felszívódott mennyiség függ a használt termék nikotintartalmától, ami szivar esetében 10-40mg közt is lehet. Egy cigaretta 2mg-os nikotintartalmának 50%-a kerül a füstbe, aminek fele felszívódik, ami 0.5 mg cigarettánként. Egy ilyen cigarettából 50 darab már halálos adag.
Egy erős dohányos a halálos adag többszörösét juttatja be a szervezetébe naponta. Azért nem hal mégis bele, mivel fokozatosan viszi be ezt az adagot, és előzőleg már kialakította a toleranciát a méreggel kapcsolatban.
A nikotinmérgezés tünetei:
Szédülés, fejfájás, hányás, didergés, verejtékezés, térdremegés, erős izomgyengeség, hasmenés, kezdetben gyér pulzus, magas vérnyomás. Súlyos mérgezés esetén eszméletvesztés következhet be, rángógörcsök jelentkeznek, majd az egyén sokkos állapotba kerül, légzése leáll, és beáll a halál. A mérgezésnek nincs ellenszere.
A szénmonoxid:
A mérgező szénmonoxid a tökéletlen égés során keletkezik. A vérben az oxigénszállító molekulához, a hemoglobinhoz kötődik. A kötődése sokkal erősebb az oxigénénél, ezért sokkal tovább a kötésben marad, és megakadályozza a megfelelő oxigénellátást.
A szénmonoxid mérgezés tünetei:
Fejfájás, hányinger, szemkáprázás, nagyfokú gyengeség, összeesés. Súlyos mérgezésnél szapora légzés, és pulzus, eszméletvesztés, görcsök jelentkezhetnek, majd beállhat a halál.
Kátrány:
A kátrány az égés során keletkező anyagok sokaságát jelenti. Ez a füst alkotóeleme, tehát a dohányzás során a tüdőbe bejut és ott lerakódik. Ez a felelős a rákkeltő hatásért, de emellett a lerakódott kátrány számos más elváltozást is okoz a tüdőben. Egy napi 20 szálat elszívó dohányos ember tüdejében 10 év alatt 2 kg. kátrány rakódik le.
Hozzászólások