A mai napon egy új rovatot indítunk "Egy felépülőben lévő drogfüggő versei" címmel.
Andrew megtalálta az irodalom terápiás hatását: az elmúlt évek fájdalmát a művei által dolgozza fel. Jelenleg ez ad neki erőt abban, hogy a gyógyulás útján maradjon. Mi pedig szeretnénk, ha a munkáit minél többen olvashatnák, mert igen tehetséges.
------------------------------------------------------------------------------
Elcsúszott sorsok, szétcsúszott életek
34 évesen az elvonón révedek
Drogfüggő lettem,
HÁT EZ A KIBASZOTT IGAZSÁG!
Az Ördög játszik velem
Hát ez lett a valóság!
De a sok narkó a lelkemet is széttépte,
Olyan beteg lettem, hogy inkább azt kívánom,
Hogy bárcsak törne szilánkosra a kezem és a lábom,
Mintsem, hogy ebben a lelki őrlődésben
Nap mint nap szenvedjek
Ennél nincsen rosszabb
Ó, Uram ezt velem mér' tetted?
Mikor kicsi voltam még minden más volt
Ötöst vittem haza és szemed ragyogása a fényben táncolt
Büszke voltál rám, mert jó tanuló voltam
Sok barátom volt, sakkoztam, sportoltam
De az út során sajnos sok minden megváltozott
Jöttek a bulik a partyk és Én azt hittem, hogy ez kúrva jó
Így teltek múltak az évek és Én egyre jobban lezüllöttem
Te mondtad Nekem: fiam ne csináld mert így az Ördög visz el!
Én csak nevettem rajtad és az egész világon,
Huszonévesen Én azt hittem, hogy majd enyém lesz a kilátó
Én akkor még nem láttam mennyire is bántalak,
mert elvakított a party a banda és a sok anyag
De mára felnőttfejjel belátok már mindent,
sok rossz dolgot tettem, mire feloldozás nincsen.
Ó, drága édesanyám bocsáss meg kérlek,
nem vagyok rossz ember csak azzá tett az élet.
A szívem legmélyén Én a Te kicsi fiad vagyok,
és bármit megtennék, hogy a sok rosszat, amit tettem
Valahogy e földi létben jóvá tehessem!
-Andrew-
Hozzászólások