Tévhitek az alkoholizmusról

Beküldte editor 2015. július 17-én 11:40-kor.

A legtöbben az alkoholistákat anyagi problémákkal, munka nélkül képzeljük el, holott egyik nem feltétele a másiknak.

Az alkoholizmus igazán kényes kérdés, különösen, ha valamelyik ismerős, családtag is érintett a kérdésben. Nehezen elhatárolható, hogy honnan számít valaki alkoholistának, és meddig beszélhetünk arról, hogy valaki csak szimplán szereti az alkoholt.

Állítólag a napi egy deci vörös bor egészséges, vérképző és erősíti az immunrendszert. De mi a helyzet, ha nem napi egyet, hanem napi két decit iszol? Akkor már problémáid vannak az alkohollal? Hol van az alkoholizmus és a függőség határa?

A WHO (Egészségügyi Világszervezet) szerint a napi tíz gramm alkohol már veszélyes, és függőséget okozhat. Ez a tíz gramm tulajdonképpen megfelel 1 dl bornak, vagy egy XXS-es kiszerelésű sörnek. Az orvosok általában ennél még kevesebbet jelölnek kritikus mennyiségnek. A pszichológusok viszont inkább nem a mennyiség, hanem a jelentés felől közelítenék meg a kérdést: ha az ember eljut arra a pontra, hogy nem tud kikapcsolni nélküle, nem tudja magát jól érezni anélkül, hogy meginna egy-két pohárkával, akkor azt már erősen figyelmeztetésként kellene felfogni. Ha általánosságban szeretnénk megfogalmazni az alkoholizmust, akkor azt mondhatnánk, hogy

minden olyan ivás, mely bármilyen nehézséget okoz: alkoholizmus.

Ami még inkább nehezíti a probléma felismerését, hogy az emberek tudatában az alkoholista egy jól körülhatárolható személy, akit az alábbi ismérvek jellemeznek:

  • Csak az a személy alkoholista, aki nagy mennyiségű alkoholtartalmú italokat iszik és rendszeresen leissza magát.
  • Az alkoholista minden nap iszik, mert nem tud alkohol nélkül élni.
  • Csak az a személy alkoholista, aki sokat költ az italra, és ezáltal saját magát és a családját pénzügyi nyomorba dönti.
  • Az alkoholista megbukott ember, aki nem dolgozik, nincs családja, az ivásnak él, az italt pedig mások fizetik neki.
  • Alkoholista az, aki ittasan részt vesz a verekedésekben, akit letartóztatnak és megbüntetnek.

Ezzel szemben rengeteg olyan ember is van, aki kifejezetten alkoholbetegnek számít, pedig a fenti állítások közül egyik sem igaz rá.

Az alkoholbeteg nem kénytelen kizárólagosan nagy mennyiségű italt fogyasztani, és az sem szabály, hogy “köteles” részegnek lenni, van olyan aki minden nap meghatározott mennyiségű italt iszik, soha sem részeg, de soha sem józan. Az alkoholbeteg nem issza le mindig magát, csupán nem tudja kontrollálni az itallal kapcsolatos viszonyát.

Az alkohol nem „válogatja” az embereket se a nem, se a termet, se az iskolai képzettség, se az értelmiségi szint, se az egyéniség jelleme szerint.

Nem minden alkoholista erőszakos, sokan szeretik a zenét, nótát, tréfát és a társalgást. Van aki azokon az estéken, amikor iszik, „nagy lábon” él, a legdrágább italokat issza, hatalmas borravalókat osztogat, megvendégeli a kávéházban levőket, némelyek hallgatagok, barátságtalanok, egyedül isznak.

Az alkoholizmus betegség, éppen ezért kezelhető. Felismerése és elfogadása egy nagyon hosszú és komplex folyamat eredménye, de a felmérések sajnos azt bizonyítják, hogy az esetek nagyobb százalékában csak akkor következik be, amikor a beteg már eljutott abba a stádiumba, ahol már szervi rendellenesség is tapasztalható. Ekkor pedig sokan hiába jönnek rá problémájukra, túl későnek ítélik a helyzetet és nem tesznek semmit.

Kialakulásában fontos szerepet játszik a környezet és a példa, amit az ember gyermekként otthon lát. Viszont nem egyenes ági rokona a szegénységnek vagy a művéletlenségnek. Sőt, rengeteg olyan alkoholista van, aki kifejezetten jó körülmények között él, csak éppen boldogtalan. A különbség mindössze annyi, hogy nagyobb eleganciába csomagolják az alkoholizmust, ezáltal a környezetnek nem olyan szembetűnő.

Attól, mert valaki méreg drága borokkal és koktélokkal tompítja magát még ugyanabban az alkoholizmusban szenved, mint az, aki tablettás bort iszik. A kettő egy és ugyanaz.

Az alkohol olyan, mint a dohányzás vagy a drog, vagy mint minden függőségi betegség. Az ember sosem gyógyulhat ki belőle, egy életre függő marad. Ez pedig azt jelenti, hogy nem jelent megoldást, ha egy évre, vagy akár tíz évre abbahagyja az ivást, vagy megtanul mértékletesen inni. Az egyetlen megoldás, ha soha nem iszik.

Soha többé!

A függőségi betegségeknek éppen ez a zsákutcája: soha nem jön el az a pont, amikor azt mondhatjuk, hogy kigyógyult, hiszen bármelyik nap visszaeshet. Minden nap meg kell állni, hogy igyon, az egyetlen könnyebbség, hogy ahogy telik az idő, egyre egyszerűbben mondanak majd nemet.

Hozzászólások