A harcos

Hajnali öt, mindig ekkor ébred fel.

Leporolja ruháját, a tegnapi vért kardjáról törli el.

Felveszi páncélját, ma is mennie kell

Egy újabb csatába, ahol élet vagy halál választja el.

Megszokta már a fájdalmat, testét ezer heg borítja.

Rezzenéstelen arccal tűri, ha a szívét tőr szorítja.

Egyedül megy harcba ma is, az ellenség több millió,

De Ő így sem adja fel, mert így nevelte a légió.

Félelmet sosem érez, mert nem is hallott róla.

A fájdalmat már említettem, azt már Ő megszokta.